A férjem kissejtes tüdődaganatban szenved. 2007. 08. hóban fedezték fel. 6,5cm X 5,5cm a tüdőben, és a nyirokban ugyanilyen nagyságú áttét. Egyszer már volt 2008.06. hóban igazolt regresszió, de sajnos kiújult, 2008 09 hóban. Először 4 kemoterápiát kapott, és alternatív szereket, Most 2 kemoterápiát kapott, és alternatív szereket. Nem sokára lesz CT. Mit javasol? Teljsen kivagyok már borulva a félelemtől. Van ki út? A férjem 61 éves. Most lett volna életünk. Üdvözlettel: Olvasó

Kedves Olvasó!

Köszönöm a megtisztelő bizalmát, amivel hozzám fordult. Az Ön élete mindennapos komoly harctól terhelt a párja komoly betegsége kapcsán. Ennek, ahogy írja most már szerves része egy feszült, zaklatott állapot, a félelem. Jogos, mondja az ember, hiszen rémisztő közelségbe került annak a lehetősége, hogy elveszíti azt, aki fontos Önnek.

De nézzünk mögé ennek a jogosságnak és a félelem természetének. A félelem sajnos egy alattomos dolog, pillanatok alatt megmérgezi a lelkünket, gyorsan, észrevétlenül. Egyszercsak ott van. Kétséget, bizonytalanságot hozva magával. Egy olyan lebegve elzárt létállapotot előidézve, amely elválaszt mindenfajta valódi létezéstől. Hirtelen nem lesz biztos kapaszkodónk a földben és elvesztjük az érzékelést az égi, isteni dolgok felől is. És ez egy igen nagy probléma. Szeretni akarunk, segíteni annak, aki fontos nekünk, de pontosan a szeretet ellentétében vagyunk, a félelemben. Az egyik a Létezés, a másik ennek a hiánya. És a léthiánnyal az a baj, hogy igazit, valódit nem képes adni. Benne minden csupán látszat és illúzió. Ennek a helyzetnek tehát nem érdemes sokáig jogosságot adni, mert a legritkább esetben segít.

A szeretet, mint valódi létezés annál inkább. Az igazi szeretet több, mint az egy ember iránt érzett szerelem, más, mint a szimpatikus embertársainkkal történő együttműködés. Az igazi szeretet összeköt, összekapcsol az élet lüktetésével, a mindenség energiáival. Ez a lelkiállapot egység, bizonyosság. Annak a bizonyossága, hogy számon vagyunk tartva, hogy minden problémánk folyamatos gondozás alatt áll. Ez Isten jelenléte.

Gondoljon bele, hogy mennyivel másabb hétköznapokat eredményez, ha a szeretet lelkületével éli meg párja betegségét. Milyen együtt töltött időt eredményez az, ha az egység és bizonyosság összekötő légköre veszi körül Önöket? Hogyan tud akkor viszonyulni a különböző kezelésekhez, orvosi konzultációkhoz, ha megvan Önben a bizonyosság, hogy számon vagyunk tartva és a számunkra megfelelő dolgok jelentkeznek az életünkben?

Mindez messzire vezet és sok újabb kérdést vethet fel, a lényege azonban egy dologban áll: elhatározás. Döntés a remény mellett, döntés az élet mellett, döntés a segítség mellett, döntés a közös álmok, célok mellett, döntés a kitartás mellett, döntés az elfogadás mellett. Ezeket pedig külön-külön és együtt is a szeretet táplálja.  

A félelem mindig ott lesz, nem tudjuk véglegesen kiiktatni az életünkből. Ami nem mindegy, az az, hogy időszakosan jelenik meg, vagy eluralkodik rajtunk. Érezze meg, hogy van Önben elég lelkierő ahhoz, hogy a szeretetnek adjon újra teret.

A másik lelkiállapotba jutás pedig nem folyamat, hanem egyetlen lépés. A döntéseink után vagy ebben vagyunk, vagy abban. A félelem állapotát tudattalan döntések idézik elő, a szeretetét pedig tudatosak. A lét és a folyamatok zajlása aztán az aktuális lelkiállapotban történik, egészen addig, amíg úgy nem döntünk, hogy mást szeretnénk. Az élet és annak elmúlása ebben a ciklikusságban történik, amióta világ a világ. A lényeg, hogy sohasem nélkülünk, hiszen a döntéseinkkel részt veszünk a folyamatok alakulásában.

Vegyen tehát aktívan részt a saját élete folyásában a tudása, érzései szerinti legjobb döntéssel!

 
Isten áldását kívánom Önöknek a gyógyuláshoz:

Borbála