Mostanában távolsági buszon utazom. Általában van ülőhely, az utasok közül sok ismeri egymást, így aztán hamar beindul a beszélgetés. Én meg hallgatom. Ezek a beszélgetések amolyan úti beszélgetések, kihallatszik belőlük a sokszori elmondás révén kialakult egyedfejlődésük, keveredve a ma divatos túlburjánzó jópofasággal.

Valamelyik reggel közvetlenül mögöttem ült két férfi és komolyan értekeztek az önfegyelemről és az önfegyelem révén elérhető fizikai állapotról. A főbeszélő elbeszéléséből úgy tűnt, hogy sportszerűen cselgáncsozott, mert többször utalt rá, hogy milyen edzések voltak, milyen versenyeket nyert. Katonaként is minimum desszantos lehetett, mert hol ezt fegyverezte le hol azt, hol ejtőernyőzött, hol búvárkodott.

A hangja alapján olyan 40 évesnek gondoltam, de meggyőződni nem tudtam róla, mert ahhoz annyira hátra kellett volna fordulnom, hogy a meszes nyakcsigolyáimnak ez már túlméretezett mutatvány lett volna, vagy ha sikerül esetleg úgy marad fejem.

Úgy csak hallgattam és szégyelltem magam. Emberünk meg folytatta. Elmondta, hogy milyen taktikák vannak az éhség leküzdésére, és mennyire fontos minden helyzetben a fizikai és lelki erőnlét, és mindenekelőtt az akaraterő. Mindezt úgy, mint aki ezt átélte és mindennap gyakorolja. A mai reklámvilágban kicsit idegenül is hangzott ez az aszkétizmussal határos gondolatvilág, de én belül elismeréssel adóztam az ismeretlen prófétának. Társa és egybe hű hallgatója buzgón helyeselt, néha közbekérdezett, de csak úgy kedvcsinálóként.

Emberünknek volt is kedve, és rátért a helyes táplálkozásra. Mint mondta enélkül nincs erőnlét, aki erre nem vigyáz, abból egy puhány élvhajhász lesz. Ez már nekem is megtapasztalt terület volt, és amit hallottam az megállta a helyét. Mértékletesség, rendszeres étkezés, semmi habzsolás, nagyjából így lehet összefoglalni a tanítást.

Elégedett voltam, az meg különösen tetszett, hogy mindezt egy átlagos buszon, átlagos utasoktól hallom.

Aztán megérkezett a busz, én meg felálltam, hogy leszálljak. Úgy már könnyen hátra tudtam nézni, és gondoltam egy helyeslő mosollyal bátorítom emberünket, hogy csak tartson ki, csak így tovább.

De ez elmaradt.

Emberünk vagy 150 kiló volt és nem volt túl magas.