A görög Speleo (barlang) szóból ered a Speleoterápia kifejezés. A sóterápia ezen természetes formája által tehát a betegek a sóbarlangok egyedi mikroklímája által nyerhetnek enyhülést asztmás, allergiás, légzőszervi megbetegedési tüneteikre.

A szpeleoterápia múltja
A sóbarlangok és mesterséges föld alatti üregek (bányavágatok, tárók) gyógyhatását már évszázadokkal ezelőtt felismerték.

Az 1800-as évek közepén a lengyelországi Wieliczka sóbánya orvosa Felix Botchkowski arra figyelt fel, hogy a sóbányában dolgozó munkások nem szenvednek tüdőbetegségekben. 1843-ban könyvet adott ki a só gyógyhatásáról. 1839-től már terápiás kezelések folytak a bányában. A Második Világháború alatt a sóbányákat a bombázások során óvóhelynek használták. A rendszeresen ott tartózkodók közül hónapok elteltével néhányan azt érezték, hogy asztmás tüneteik elmúltak. 1958-ban Mieczysław Skulimowski professzor a sóbánya egyedi mikroklímájára alapozva megalapította föld alatti klinikáját a bányában, amely azóta is működik és minden évben az asztmában, allergiában és bizonyos tüdőbetegségekben szenvedők százainak nyújt enyhülést.

A természetes és mesterséges üregek légzőszervi bántalmakra gyakorolt kedvező hatásának tudományos kutatása és rendszeres orvosi felügyelet alatti alkalmazása csak a legutóbbi évtizedekben indult meg. A különleges föld alatti klíma gyógyhatása ma már minden kétséget kizáróan bizonyított. A westfáliai Ennepetalban lévő Klutert-barlangot a második világháború idején légoltalmi óvóhelynek használták. Az oda menekült asztmások észrevették, hogy állapotuk lényegesen javult, ezért a háború után is sok légzőszervi beteg kereste fel ismét a barlangot. 1950 óta rendszeres orvosi felügyelet alatt kezelték a betegeket és kutatták a gyógytényezőket. Magyarországon, egy hasonló klimatikus adottságú barlangban, a Béke-barlangban 1959-ben kezdték meg a barlangterápiát (szpeleoterápiát), és már az első években kezelt, több mint 2000 tüdőasztmás és idült hörghurutos betegnél, az esetek 87%-nál, tartós vagy átmeneti javulást észleltek. A tapolcai Tavas-barlangban már a századelőn gyógyítottak orvosi ellenőrzés nélkül szamárköhögéses gyermekeket, amiről a barlang falain elhelyezett emléktáblák is tanúskodnak.

Az ukrajnai Solotvino-i (Aknaszlatina) sóbányában 1968 óta létezik föld alatti kezelés. A légúti betegek számára 206 m mélyen, 2-3 ágyas kórtermekben megfelelő üregrendszereket építettek ki, ahol négyhetes kúrán vesznek részt, az éjszakai órákat töltve a bányában. Azokban a barlangokban és felhagyott bányákban, ahol a levegő hőmérséklete és páratartalma magas, és a levegőben némi rádióaktivitás is van, (mint például a világhírű Bad-Gasteinban), mozgásszervi betegségeket is gyógyítanak.

Földalatti kórház Parajdon

Az erdélyi sóbányák közül egyedül Parajdon történik földalatti gyógykezelés a sóbánya egyik felhagyott szintjén. Itt a szpeleoterápia az 1960-as években keződött, a régi Dózsa György bánya egyik bővített kamrarendszerében. Akkoriban a kitermelés is azon a szinten folyt, és számos rendezvény bizonyítja, hogy a sóbánya tárnái ugyancsak vonzották a látogatókat, betegeket és nyaralókat egyaránt. Helyet találtak itt repülőmodellező versenyek (a kolozsvári modellező kör lelkes tanárának Béni Attilának-a vezetésével), szobrász és festőtáborok vetélkedői (melyek alkotásai ma is láthatók a sókamra falain, domborművek és szénrajzok formájában) és természetesen a légúti betegségekben szenvedők sokasága. A lejárás a Dózsa György aknán történt, felvonó segítségével, és a látványos kamraméretek nem maradtak visszhang nélkül. 1974-ben jött létre Parajdon egy pneumológiai részleg Dr. Veress Árpád vezetésével. A felszínen két külön épületben 40 férőhelyes kórház működik, amely a szegényes feltételek ellenére is nagy népszerűségnek örvend.

Jelenleg Dr.Fazakas Emese szakorvos irányításával működik az úgynevezett "asztmás-korház", ahol a súlyosabb betegek teljes ellátást kapnak és természetesen a megfelelő gyógyszeres kezelést. 1980-ban a földalatti kezelőt átköltöztették egy másik, szárazabb szinten levő kamrarendszerbe, ahol jelenleg is működik. Itt, a felszíntől számított 120m mélységben, nyári szezonban akár 2500-3000 személy is megfordul naponta. Felmerül tehát a kérdés: miben rejlik a barlangok és némely bánya gyógyhatása? Melyek azok a gyógytényezők, amelyek a bányakezelés során hatnak az emberi szervezetre? Az eddigi kutatások alapján a barlangterápiánál a következő tényezők jöhetnek szóba:

1. A földalatti levegő nagyfokú tisztasága (sterilitása). Az allergének és a légutakat izgató "inhalációs ártalmak" hiánya mind a barlangok, mind pedig az üzemen kívüli bányaszintek mikroklímájának jellemző sajátossága . Míg a nagyvárosok levegőjében lebegő részecskék, az ún. Csiraszám 1000db/cm-nél is több, a föld alatti üregekben néha 100-nál is kevesebb. A parajdi sóbánya gyógykezelési szintjén ez a szám 180-210 között mozog.

2. A levegő magas relatív páratartalma. Ilyen körülmények között a porszemcsék, a mikrobák, virágpor és gombák kicsapódnak a talajon és a falakon, a rájuk ülepedő vízpára hatására, másrészt a lebegő részecskék átmérőjét ez a vízpára megnöveli, és ezért a belélegzett levegőből már a légutak felső szakaszának nyálkahártyáján megtapadnak. A belégzés során a levegő felmelegszik, a relatív nedvességtartalom csökken és újból telítődhet vízpárával. Kilégzéskor a tüdőből vízpárával telített levegő távozik, és ez a folyamat a tapadós hörgőváladék felhígulásához vezet. A jelenlegi kamrarendszerben a relatív páratartalom 71%-os (70 a bejáratnál), úgy a hideg mint a meleg évszakban, ami egy nagyon állandó higrikus környezetet jelent, függetlenül a külső levegőtényezőktől.

3. A párakondenzátum kedvező összetétele. A parajdi bánya levegőjében található szuszpenzióban levő parányi sórészecskéknek tulajdonítanak kedvező hatást. Ezek az aeroszol formájában úszó, apró NaCI kristályból álló részecskék 50%-a 5 mikron alatti méretű, s így lehetővé válik behatolásuk légzéskor, egészen az alveoláris szintig. A belélegzett levegő magas NaCI-tartalma, ozmotikus hatása révén, magához vonzza a szöveti nedveket a hörgőrendszer falából. Az ozmotikus hatás mellett, a hipertóniás váladék serkentő hatású a hörgők nyálkahártyájára, és elősegíti a váladékozást és a köpet eltávolítást.