A Biblia elején, a teremtéstörténetben külön olvasunk a növényekről. Isten teremtő szavára növesztett a föld növényeket, füveket és fákat (1Móz 1,11–13). Édenben maga Isten ültetett egy kertet, és itt mindenféle növényt is sarjasztott „szemre kívánatosat és eledelre jót” (1Móz 2,8–9).

Így vált a föld az ember számára élhetővé és lakhatóvá. Mindezekben Isten szeretete mutatkozott meg. Izráel a pusztai vándorlás során megtapasztalta, hogy milyen a növény nélküli föld: kietlen és puszta. Ehhez viszonyítva az ígéret földjének gazdagsága a növényekben rejlett (5Móz 8,8–10). Az ígéret földjének ez a bemutatása arra is rávilágít, hogy mi volt akkoriban az emberek fő tápláléka. Húst (leginkább borjút vagy bárányt) viszonylag keveset fogyasztottak, ezt inkább ünnepi alkalmakra, lakomákra tartogatták. A köznapi étkezés nagyobb részt növényi táplálékból állt.

A legfőbb étel a kenyér volt, amit búza- és árpalisztből készítettek. Nagyon sok gyümölcsöt fogyasztottak, ezek közül a legfontosabb volt a szőlő, a füge és a gránátalma. A szőlőt és a fügét aszalták, s így tudták tartósítani. Édesítőszerként szinte kizárólag a mézet használták. Külön kell szólni az olajfáról és annak a terméséről. A táplálkozásban igen nagy szerepe volt az olajos magvaknak. Ismerték és termesztették a diót, a mandulát, de a legnagyobb jelentősége mégis az olajfa terméséből nyert olajnak, mai elnevezéssel az olívaolajnak volt. A kutatók az olajfát a legrégebben művelés alá vont, termesztett növénynek tartják, hiszen már az özönvíz leírásában is szerepel. Az olajfa nagyon jól bírja a meleg, száraz éghajlatot, a terméséből nyert olaj nem avasodik, nem romlik meg, könnyen szállítható, és többféle célra is felhasználták. Gyógyszerként, kozmetikai célokra is alkalmazták, de legnagyobb szerepe mégis az étkezésben volt.

A Biblia korából pontos receptek nem maradtak ránk, de vannak utalások arra, hogy olyan kenyereket, lepényeket sütöttek, amelynek tésztájába bőven kevertek olajat. Ez nagyon egészséges és laktató étel volt, mert a gabona magvak mellett biztosította a szervezet szénhidrát-szükségletét is, ráadásul könnyen emészthető telítetlen zsírsavak formájában. Az egyszerű embereknek ez volt a mindennapi étele. Vagy kemencében sütötték ki, vagy a tűzre tett lapos kövön. A közel-keleti országokban ma is készítenek ilyen kenyereket, lepényeket.

 forrás: www.bibliaeve.hu