Karácsony, ajándékok... Ha ajándék, akkor tömött plázák, rohanás, bevásárlás, sorban állás, kérdezősködés, egyeztetés, sok-sok pénz és idegbaj. Vagy mégsem? Lehet ez másként is? Lehet. Ahogy többen is mondták a környezetemben: Nehogy már a Karácsony is a pénzről szóljon! Akkor miről?

A Sims a világ egyik legnépszerűbb karakterjátéka. A játékprogram legfrissebb verziója újfent slágertermék, de vajon mitől ilyen népszerű. Olvastam olyan cikkeket, amelyek eléggé lehangoló véleménnyel vannak a dologról, mint játékról; és persze lelkes rajongók írásait is, akik már alig várják, hogy kipróbálhassák mit tudnak kihozni belőle. Mivel én magam is játszok ezzel a játékkal(még a régebbi verzióval), elmondhatom, hogy szerintem mindenki azt fogja kihozni belőle, ami a lelke mélyén van.

Tehát a tél rejtett kincseinél tartottunk, amelyek az egyre melegedő földi légtérnek köszönhetően, tény, külsőre már nem azonosak évtizedekkel ezelőtti minőségeikhez. Igen, ezt sokan hiányoljuk és gyakran hallani azt is, hogy a csudába a téllel, nem olyan, mint volt. És kitől, mitől változott vajon meg? Talán úgy döntött hirtelen, hogy egyszer csak másképp üzemel majd?

A téma előző két írásában odáig jutottunk, hogy a TÉL - mint ahogy azt a januári öngyilkosságok gyakorisága is sajnos mutatja – fényhiányos mivoltával, igen rossz hatással van sokak lelkiállapotára, a depresszív befordulásokra. Az ünnepek utáni hirtelen váltás, az ingerszegénynek megélt, (elsőre) nagy kontrasztot mutató közeg, táptalaja lehet a magányosság, elhagyatottság, szeretetlenség érzeteinek.

A téma korábbi szakaszában azt taglaltuk, hogy mitől is ennyire elviselhetetlen sokak számára a fájón szürke év eleje, mitől okozhat kedélyingadozást, letargiát és mit tehetünk ez ellen?
Tehát az első lépés kérdése: kinek, miként sikerült felismernie, hogy a szép és kellemes élmények ugyan elmúltak, de lényegében nem vesztek el, csupán átalakultak, beépültek. Itt élnek most is, ma is még - csak lehet, hogy nem tudunk róluk? Vagyis mennyire éltük meg, építettük be mindezek tápláló energiáit? Talán egy kicsit igen, és még használunk is ebből olykor… - de kitart-e tavaszig és mire lehet elég, ez a kicsi?

... - igen, ezt a lehangoló kifejezést, valószínűleg a téli időszakra szoktuk leginkább mondani, mondjuk a kellemes, vidám ünnepeket követő hónapokra... - ilyenkor az energiáink elbújnak valami mackóbarlangnak álcázott zugba, így reggelente szinte természetes, hogy semmi kedvünk kimászni a jó meleg paplan alól a rideg, sötét, szürke „semmibe”. Ha mégis sikerül, mert dolgaink, szokásaink ezt ilyenkor is megkívánják, sokszor egész nap morcosak vagyunk, kedvtelenek, enerváltak, álmosak... – mert szűkmarkúnak érezzük ezt a fakó időszakot tavaszig, és alig várjuk, hogy ez az állapot múljon már el az életünkből, olvadjon el a koszos latyakkal együtt - teljesen.

A krízisintervenció célja a veszélyek gyors elhárítása, és a korábbi állapot gyors visszaállítása, és ha lehet, egy magasabb szintű egyensúly elérése. Krízisállapot alatt olyan helyzetet értünk, amikor külső események hatására lélektanilag kritikus állapot alakul ki. A személy kénytelen a veszélyeztető körülményekkel szembenézni, ezeknek fenyegető közelsége számára aktuálisan mindennél fontosabbá válik. A krízishelyzetben a veszélyeket sem elkerülni, sem szokásos problémamegoldó eszközeivel, illetve energiájával megoldani nem tudja.