A krízisintervenció célja a veszélyek gyors elhárítása, és a korábbi állapot gyors visszaállítása, és ha lehet, egy magasabb szintű egyensúly elérése. Krízisállapot alatt olyan helyzetet értünk, amikor külső események hatására lélektanilag kritikus állapot alakul ki. A személy kénytelen a veszélyeztető körülményekkel szembenézni, ezeknek fenyegető közelsége számára aktuálisan mindennél fontosabbá válik. A krízishelyzetben a veszélyeket sem elkerülni, sem szokásos problémamegoldó eszközeivel, illetve energiájával megoldani nem tudja.

Különböző kutatások azt mutatják, hogy az embert lelkileg leginkább megterhelő események családon belül történnek. Holmes és munkatársai vizsgálatukat követően súlyozták a különböző életesemények relatív fontosságát és az általuk kiváltott megterhelés súlyát. Sorrendet állítottak fel: arra jutottak, hogy az első tíz legmegterhelőbb esemény közül hét családon belül történik. A lista elején a házastárs halála áll 100 ponttal, azt követi a válás 73 ponttal, és a különélés 65 ponttal. Egy embert egy adott időszakban érő események pontjait összeadva megbecsülhetjük veszélyeztetettségének mértékét. A vizsgálatok szerint, ha egy éven belül 300 pontot meghaladó krízishelyzet éri az embert, már nagyon nagy a valószínűsége, hogy komolyabb depresszió, vagy testi betegség lép fel.

A krízishelyzet lefutása általában hat-nyolc hét. A kiváltó hatás hossza órában mérhető. Ezt kíséri a megrettenés-nyugtalanság szakasza, ez néhány napig tart. Majd az alkalmazkodás időszaka következik, amely heteket vesz igénybe, míg a teljes lelki egyensúly helyreállásához néhány hónapra van szükség.

Egyes életszakaszokban – jellemzően a serdülőkorban – a krízisek, lényeges változások száma megszaporodik. Ekkor beszélünk fejlődési krízisekről. Egy serdülő például krízist él át partnerkapcsolatának megszakadásakor, egy másikat, amikor tanulmányai, vagy munkája megkezdése miatt elköltözik otthonról, esetleg ha a szülei elválnak. A serdülőkorban tapasztalható lázadó viselkedés, a viselkedési zavarok pontosan ezeknek az életeseményeknek a megjelenésével magyarázható.

Kisebb-nagyobb krízishelyzetet mindenki átél élete során. Ez valamely viszonylagos egyensúlyi állapot felborulását jelenti, amely azután új egyensúly kialakulásával oldódik meg. Általános törvényszerűség, hogy az élő rendszerek fejlődése sohasem egyenletes és folyamatos. Minden élő rendszerre érvényes, hogy változása szakaszokra bontható. Átmeneti időszakokban a krízishelyzet a fejlődés szükségszerű velejárója, amely minőségi változásokat eredményez a rendszerben.

A minőségi változásokkal járó krízishelyzet magában hordozza a korábbinál magasabb, fejlettebb egyensúlyi állapot elérésének lehetőségét – ez az úgy nevezett kreatív krízis –, csakúgy, mint egy korábbinál alacsonyabb szint elérését, amely a rendszer működésének végét is jelentheti. Az egyén szempontjából nézve a krízis veszélyhelyzetet jelent, mert a személyiségét fenyegeti, patológiásnak tekinthető reakciókkal járhat, szélsőséges esetben személyiség felbomlására kerülhet sor vagy önpusztító megnyilvánulások jelentkezhetnek. Ezt az egyén rendelkezésére álló problémamegoldó mechanizmusok kudarcának is tekinthetjük.

A krízishelyzet ugyanakkor lehetőségeket is jelent, amennyiben annak sikeres megoldása gazdagíthatja az egyén problémamegoldó készségét és hozzásegítheti, hogy az aktuális helyzet megoldásán túl, a hasonló jövőbeni szituációkkal is sikeresen küzdjön meg. Nietzsche erről így ír: „Ami nem pusztít el, az erősebbé tesz bennünket.”

A szituációk egy részével annak elszenvedője egyedül birkózik meg, nagy részében a családtagok, barátok segítenek. A legtöbb esetben szakember segítsége nélkül oldják meg.

Eredményes segítséget olyan ember nyújthat, aki képes támogató kapcsolat kialakítására a krízishelyzetben lévő egyénnel, aki jó érzelmi kapcsolatban van vele. A segítő legfontosabb szerepe, hogy érdeklődéssel, érzelmi visszahúzódás nélkül figyeljen a partnerre, fogadja el, és támogassa az érzelmek kifejezését, vagy egyszerűen csak tegye lehetővé, hogy a krízisben lévő személy kisírhassa magát. Támogatásával tisztázódhatnak bizonyos kérdések, amelybe az illető belekerült, amelyek a szenvedő fél számára első pillanatban áttekinthetetlenek, kezelhetetlennek látszanak. A laikus fontos szerepe, hogy a krízishelyzetben lévőt a megfelelő helyre irányítsa, ha professzionális kezelést tart szükségesnek. A közeli hozzátartozók és a pszichiáterek mellett az ilyen szituációk megoldásában egy közbülső lépcsőfoknak tekinthetőek az egyre inkább elszaporodó, és hatékonyan üzemelő telefonos lelkisegély-szolgálatok és az önsegítő csoportok. Utóbbiak sajnos még mindig kis számban működnek Magyarországon, pedig a külföldi tapasztalat azt mutatja, hogy rendkívül eredményesek.

Az önsegítő csoportok működésének alapja, hogy a krízishelyzet nem feltétlenül igényli, hogy minden egyes személyiség sajátosságaival külön foglalkozzanak. Egy adott veszélyhelyzetben, mindenki hasonló reakciósémákkal válaszol, így lehetőség van arra, hogy ezt a technikát nagyszámú embernél alkalmazzák akár önsegítő csoportok keretében is.

A nem szakemberes mentálhigiéné szerepe annak ismeretében is felértékelődik, hogy a statisztikák szerint a pszichiátriai ellátást igénylők száma és az egészségügyi ellátás kapacitása között jelentős az aránytalanság. Ugyancsak figyelembe kell vennünk, hogy a beavatkozás szempontjából a leghatékonyabb időpont a válsághelyzet maga. A közvetlen károsodások egyrészt ekkor fenyegetik leginkább a személyiséget, másrészt, mert a veszélyhelyzet elhárítása mellett ekkor van a legnagyobb lehetőség a kreatív krízis elérésére, azaz arra, hogy a szenvedő fél olyan tapasztalatokhoz jusson, amellyel a jövőbeni hasonló szituációkkal is sikeresen képes lesz megbirkózni.

A krízisintervenció minimális célja tehát a válsághelyzet okozta veszélyek gyors elhárítása, és a korábbi állapot gyors visszaállítása, maximális célja pedig a korábbinál magasabb szintű, fejlettebb egyensúlyi állapot elérése, azaz az eredetileg romboló hatású válság építő jellegűvé változtatása.

A krízis megoldása azért is fontos, mert a személyiség válsága rendszerint társas kapcsolataikban is kárt tesz, amelyet annak elmélyülésével mind nehezebb megoldani.