Illés történetében a sareptai özvegy számára az el nem fogyó liszt és az olaj az éhínség idején a túlélést jelentette (1Kir 17,8–16). Vajon hogyan készülhetett ez a lepény? A Biblia szerint három hozzávalót olvasunk: liszt, olaj és tûzifa. A mi receptünk természetesen modernebb.

Hozzávalók
500 g liszt
másfél teáskanál só
50 g élesztõ
3 dl víz vagy tej
8 evõkanál olívaolaj
egy csipetnyi fûszer
például apróra vágott hagymaszár, kakukkfû, szurokfû (oregánó).

Az élesztõt a meglangyosított vízben elkeverjük, tehetünk hozzá egy kávéskanál mézet. A víz helyett használhatunk langyos tejet is. A liszthez hozzáadjuk a sót és az olívaolaj felét, belekeverjük az élesztõt és ízlés szerint a fûszereket. Addig gyúrjuk, amíg a tészta egyenletes lesz, közben hozzáadjuk kanalanként a többi olajat. Meleg helyen 45 percig állni hagyjuk egy kendõvel letakarva, ezalatt a tészta megkel.

Ujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, a tetejét késsel berácsozzuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, vagy késsel kisebb darabokra vágjuk. Középmeleg sütõben kb. fél óráig sütjük. Akkor vesszük ki, amikor szép barnára sül.

A bibliai korban a természet, a növényvilág nagyon közel állt az emberekhez, ezért természetes volt, hogy a növények nagyon sokszor szerepelnek szemléltetésként, a példázatok képeiként. Az Ószövetségben nagyon sok szép hasonlatot, növényi képet találunk, fõleg a zsoltárokban és a prófétáknál. A zsoltáros szerint a boldog ember, aki nem jár a bûnösök tanácsa szerint, olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa (Zsolt 1,1–3).

Jézus a Hegyi Beszédben Isten gondviselését a mezei virágokkal szemléltette (Mt 6,28–31). Magát is hasonlította az akkor ismert növényekhez. „Én vagyok a szõlõtõ, ti vagytok a szõlõvesszõk” (Jn 15,1–8). Haláláról szólva önmagát a meghaló, de majd így sokszoros termést hozó gabonaszemmel (Jn 14,20–33) azonosította. De talán a legismertebb az, amikor Jézus magát az élet kenyerének nevezte. Ahogy az akkori embereknek a kenyér volt a legfontosabb tápláléka, így akar Jézus lelki táplálékká lenni követõi számára (Jn 6,35).