Hallgatom a külvilágból, vagy akár az itthonról érkező híreket és egyre inkább értetlenül állok egy-két dolog előtt. Ebből kifolyólag egyre inkább megerősödök abban a hitemben, hogy: „Ideje lenne a saját lábunkra állnunk!”

Ezen gondolat globális összefüggéseibe most nem mennék bele- azt majd máshol, bővebben…-, hanem inkább maradnék a „lokalitásnál”. Az egyén, a MI függőségünknél, és itt még erősebben jegyezném meg, mindannyiunknak: Ideje lenne a saját lábunkra állnunk végre!”

Mire gondolok, mikor ezt mondom?

Például a saját egészségünkre, testi-lelki épségünkre. Mondom ezt annak okán is, mivel szándékunkban áll indítani egy táplálkozás kultúra programot, melyen keresztül tapasztalatokat szeretnénk cserélni egymással, Önökkel életmódról, táplálkozásról, fogyókúráról stb.

Ideje lenne leszámolni kitalált, vagy nem kitalált sirámainkkal, hogy „ezt örököltem, ilyenek a génjeim”, „ez nekem nem megy”, „nem vagyok képes rá” stb. Igenis, mindenki képes, aki akar! Aki megtalálja a módját, a neki legmegfelelőbbet. Ha megvan a módszer, az belülről elkezd hatni, hittel és munkával megfűszerezve, és hiszem, tudom, hogy a siker nem maradhat el!

De mindaddig, amíg kívülről várjuk a csodát, amíg másban látjuk a”megmentőt”, nos, mindaddig maradunk saját börtönünkbe zárva, hitehagyottan, árván és csak a sirám és kesergés marad nekünk.

Induljunk el hát együtt erre a nagy kalandra, fedezzük fel együtt a módot, módszert! Adjunk át személyes tapasztalatokat, segítve egymást ezzel!

A közösség szeretete, együtt gondolkodása, a tapasztalatok sokszínűsége lecsapódva mindenkinek az egyéni szűrőjén BIZTOS, hogy „sikerre van ítélve!”