A kudarc nem egyetlen, kataklizmaszerű esemény. Nem máról holnapra vallunk kudarcot. A kudarc a rossz gondolkodás és a rossz döntések elkerülhetetlenül felhalmozódó eredménye. Egyszerűbben megfogalmazva, a kudarc nem más, mint néhány ítélőképességbeli hiba, amelyet nap mint nap elkövetünk.
És miért van az, hogy valaki elkövet egy hibás döntést, és utána olyan ostoba, hogy ezt naponta megismétli? A válasz: mert azt hiszi, hogy nem számít.

Egyesével nézve a mindennapi tetteink nem tűnnek különösebben fontosnak. Egy kis figyelmetlenség, egy rossz döntés vagy egy elpocsékolt óra többnyire nem eredményez azonnali és mérhető hatást. A leggyakrabban sikerül elkerülnünk tetteink azonnali következményeit.
Ha nem vetted a fáradságot, hogy az elmúlt három hónapban elolvass egy könyvet, akkor az önfegyelemnek ez a hiánya látszólag semmilyen közvetlen hatással nincs az életedre. És mivel az első 90 nap után semmi drasztikus nem történik veled, a következő harminc napra is meghozod ugyanazt a rossz döntést, és ez így folytatódik tovább. Miért? Mert úgy tűnik, hogy úgysem számít. És ebben van a nagy veszély. Az, hogy nem olvasod el a könyveket, elég nagy hiba, de még nagyobb, hogy úgy gondolod, hogy ez nem számít!
Akik túl sokat esznek egészségtelen ételekből, azok a saját jövőbeni betegségükhöz járulnak hozzá, de a pillanat öröme mellett eltörpül a jövőbeni következmény. Nem tűnik fontosnak. Akik dohányoznak vagy alkoholt isznak, ugyanazt a rossz döntést hozzák meg éveken keresztül… mert azt hiszik, nem számít. De ezeknek az elhibázott döntéseknek a fájdalma és megbánása csak elhalasztódik a későbbi évekre. A következmények ritkán azonnaliak. Ehelyett inkább felhalmozódnak, amíg elkerülhetetlenül el nem jön az elszámolás napja, és meg kell fizetnünk az árat a rossz döntéseinkért – azokért a döntésekért, amelyek a maguk idején nem is tűntek olyan fontosnak.
A kudarc legveszélyesebb tulajdonsága a tünékenység. Rövid távon úgy tűnik, hogy azok a kis hibák nem is számítanak. Nem látszik, hogy a kudarc felé haladunk. Valójában még az is lehetséges, hogy ezek az apró döntésbeli hibák akkor történtek, amikor életünkben az öröm és bőség uralkodott. Mivel semmi szörnyűséges nem történik velünk, mivel nincsenek azonnali következmények, amelyek megragadnák a figyelmünket, egyszerűen átcsúszunk egyik napból a másikba, megismételjük a hibákat, gondoljuk a rossz gondolatokat, hallgatunk a rossz suttogásokra, meghozzuk a rossz döntéseket. Tegnap sem szakadt ránk az ég, tehát amit tettünk, az valószínűleg nem volt nagyon ártalmas. Mivel nem voltak azonnal mérhető következményei, valószínűleg megismételhetjük, amit tettünk.
De ennél azért okosabbnak kell lennünk!
Ha az első rossz döntésünknél ránk szakadt volna az ég, biztos azonnali lépéseket tettünk volna, hogy ne ismételjük meg még egyszer. Akárcsak a kisgyerek, aki szülei intése ellenére a forró kályhához nyúl, azonnal megtapasztaltuk volna rossz döntésünk következményeit.
Sajnos a kudarc nem kiált ránk figyelmeztetőleg, ahogy egykor szüleink tették. Ezért muszáj finomítani gondolkodásmódunkon és filozófiánkon, hogy képesek legyünk jobb döntéseket hozni. Ha erővel teli személyes filozófiánk vezet minden lépésünkben, akkor ráébredünk hibás döntéseinkre, és még inkább, ráébredünk arra, hogy valóban számít minden egyes hiba.
És most van egy jó hírem is. Ahogy a kudarc képlete, úgy a sikeré is könnyen követhető: mindössze néhány egyszerű cselekvés, amelyet minden nap el kell végezni.
Egy érdekes kérdés, amelyen el kell gondolkodni: hogyan változtathatjuk meg a hibákat a kudarc képletében úgy, hogy a siker képletét kapjuk meg? A válasz egyszerű: a jövő jelenlegi filozófiánk fontos részévé kell tenni.
A sikernek és a kudarcnak is vannak jövőbeli következményei, név szerint a múltbéli cselekvésekből mindenképp következő jutalom vagy elkerülhetetlen megbánás. Ha ez igaz, akkor miért nem szán több ember időt arra, hogy a jövőről gondolkodjék? A válasz egyszerű: annyira el vannak merülve a jelen pillanatban, hogy nem tűnik számukra fontosnak. A ma problémái és jutalmai annyira magukba nyelnek egyeseket, hogy soha nem állnak meg elegendő ideig ahhoz, hogy a jövőre gondoljanak.
De mi lenne, ha kifejlesztenénk egy új gyakorlatot, ami csak napi pár percet vesz igénybe, és segít, hogy egy kicsit előre tekintsünk az úton? Akkor láthatnánk jelenlegi tetteink következményeit. Ezzel az értékes információval felszerelkezve megtehetnénk a szükséges lépéseket, hogy hibáinkat az új, sikerorientált feladatokká változtassuk. Más szavakkal szólva, ha megfegyelmezzük saját magunkat, hogy előre tekintsünk a jövőben, akkor meg tudjuk változtatni a gondolkodásunkat, kijavíthatjuk a hibáinkat, és új szokásokkal helyettesíthetjük a régieket.
Az egyik legizgalmasabb dolog a siker képletével kapcsolatban – a naponta végzett néhány egyszerű gyakorlattal kapcsolatban – az, hogy az eredmény csaknem azonnali. Ahogy önként napi gyakorlatokká változtatjuk a naponta elkövetett hibákat, nagyon rövid idő alatt megtapasztaljuk a pozitív eredményeket. Ha változtatunk az étrendünkön, az egészségünk rengeteget javul már néhány hét alatt is. Ha elkezdünk tornázni, szinte azonnal sokkal energikusabbnak érezzük magunkat. Ha elkezdünk olvasni, növekvő tudatosságot és az önbizalom új szintjét érhetjük el. Bármilyen új gyakorlatot kezdünk végezni naponta, lelkesítő eredményekre jutunk, amelyek arra késztetnek, hogy újabb gyakorlatokat találjunk ki és végezzünk.
A gyakorlatok igazi varázsa az, hogy jobbá teszik a gondolkodásunkat. Ha ma elkezdünk könyveket olvasni, naplót vezetni, tanfolyamra járni, jobban és többet figyelni, akkor holnap már a jobb jövőhöz vezető új életünk első napja van. Ha ma elkezdünk keményebben próbálkozni, és minden területen tudatos és kitartó erőfeszítéseket teszünk, hogy az apró, tünékeny hibákat alkotó és eredményes gyakorlatokkal helyettesítsük, akkor soha többé nem fogjuk beérni az egyszerű létezéssel – ha már megismertük a lét lényegének gyümölcseit!