Az életstílus a stílust jelenti a mennyiség helyett. A stílus pedig művészet – az élet művészete. Pénzen nem tudsz stílust venni. Pénzen nem tudsz ízlést venni. A pénzen csak többet tudsz venni. Az életstílus kultúra – a jó zene, a tánc, a művészet, szobrok, irodalom és színdarabok értékelése, és a jól élés művészete. Úzlés a kifinomultra, egyedire, a szépre.

Az életstílus azt is jelenti, hogy jutalmazod a kiválóságot, bárhol is akadj rá, azzal, hogy az élet apró dolgait sem veszed biztosra. Most, hogy közelít a Bálint-nap, szeretném ezt egy személyes történettel illusztrálni.
Sok évvel ezelőtt egy barátnőm és én a kaliforniai Carmel-be mentünk körülnézni és vásárolni. Útközben megálltunk egy benzinkútnál. Mihelyt leparkoltam a benzincsapnál, széles mosollyal odaugrott a kocsihoz egy tizennyolc-tizenkilenc év körüli fiatalember, és megkérdezte: „Segíthetek?"
„Igen, tele kérem" – válaszoltam. Nem voltam felkészülve arra, ami következett. Ebben az önkiszolgáló, ügyfél-semmibevevő korban a fiatalember ellenőrizte minden kerekemet, lemosta az összes ablakot – még a napfénytetőt is – és egész idő alatt énekelt és fütyörészett. Nem hittünk a szemünknek – sem a kiszolgálás minőségét, sem a munkakedvét látva.
Amikor a számlát hozta, azt mondtam neki: „Remekül kiszolgált minket. Nagyra értékelem."
„Szeretem a munkámat. Szórakoztat, és olyan remek emberekkel ismerkedhetem meg, mint ön is" – felelte mosolyogva.
Ez a gyerek tényleg nem volt semmi!
„Carmel-be tartunk, és szeretnénk egy turmixot inni. Nem tudja véletlenül, hol van a legközelebbi Baskin-Robbins?"
„Csak pár sarok innen" – mondta, és nagyon érthetően elmagyarázta, merre kell menni. Majd azt is hozzátette: „Inkább hátul parkoljon, ne előtte, nehogy meghúzzák a kocsiját."
Micsoda gyerek!
Amikor megrendeltük a turmixot, nem kettőt kértünk, hanem hármat. Aztán visszamentünk a kúthoz. Barátunk kiszaladt üdvözlésünkre: „Látom, sikerült turmixot venni!"
„Igen, és ezt magának hoztuk" – feleltem.
„Nekem?" – az álla is leesett a meglepetéstől.
„Persze. Ilyen remek kiszolgálás után nem maradhat ki a turmixból sem."
És ahogy továbbhajtottunk, sokáig láttam a visszapillantó tükörben, hogy ott áll, és szélesen mosolyog.
És hogy mibe került nekem ez a kis kedvesség? Legfeljebb két dollárba – látod nem a pénz számít, hanem a stílus.
Nos, aznap valószínűleg nagyon kreatív lehettem aznap, mert amikor Carmel-be értünk, egyenesen egy virágboltba hajtottam. Azt mondtam a virágosnak: „Hosszú szárú rózsát szeretnék, amit a hölgyem magával hordozhat vásárlás közben Carmel-ben."
A virágos, aki nem volt túl romantikus alkat, azt felelte: „Tucatjával adjuk őket".
„Nekem nem kell egy tucat, csak egy" – feleltem.
„Nos, két dollárjába fog kerülni." – mondta gőgösen.
„Csodálatos! Nincs rosszabb, mint az olcsó rózsa!" – kiáltottam fel.
Miután eltökélten kiválasztottam a rózsát, odanyújtottam a barátomnak. Le volt nyűgözve! És az ára? Két dollár. Csak két dollár. Egy kicsit később rám nézett, és azt mondta: „Jim, biztos én vagyok az egyetlen nő ma Carmel-ben, aki rózsával mászkál". És valószínűleg így is volt.
El tudod képzelni azt a lehetőséget, hogy varázslatot teremts mindazoknak, akik körülötted vannak, és mindez csak pár dollárodba kerüljön? Ne felejtsd el, nem a mennyiség számít, hanem a gondolat és a törődés – gyakran ezeknek van a legnagyobb hatása azokra, akiket szeretsz.

forrás: Jim Rohn - hírlevele