Ez a hét az elcsendesülésé, imádkozásé, befelé fordulásé, bizonyos aktivitásé is, mert Jézus megváltó szeretetét a mások felé kimutatott szeretettel, szolgálattal, magunk legyőzésével próbáljuk megmutatni.
Ebben a gondolati és lelki körben kell keresni a népszokások gyökereit is. Húsvét előtti vasárnap van a barkaszentelés ünnepe. Magyarországon ez helyettesíti a pálmaágakat, amivel a nép ujjongva fogadta Jézust a jeruzsálemi bevonuláskor. Más országokban más ottani jellegzetes növényt vesznek, amit az új élettel hoznak összefüggésbe.

Ezekből a szentelt barkákból régen a sírokra és a földek közepébe is tűztek egy-egy szálat, hogy mindennek legyen feltámadása: halottaknak, új életnek a magokban, sőt még az istállóba is tettek, hogy az állatoktól a betegség távol maradjon és egészséges fiak szülessenek.

Nagyszerdán tavaszi földmunkálatokat be kell fejezni, hogy a hét hátralévő napjaiban már ne kelljen ezzel foglalkozni.

Nagycsütörtök az egyház alapításának és az utolsó vacsorának, az új szövetség megkötésének a napja. Ugyanakkor az árulásé is, mert ezen az éjszakán árulja el Júdás a mesterét. E napon a harangok elhallgatnak,  „Rómába repülnek” és csak a feltámadás ünnepére vasárnap hajnalra térnek vissza. Nagycsütörtök más néven zöld csütörtök, mert ezen a napon valami zöld ételt eszünk: sóskát, spenótot a bő termés reményében.

Nagypéntek a csend a böjtölés és a bűnbánat napja. (Jézus e napon halt meg értünk). A patakok, folyók vize aranyossá válik e napon, mert az apokrif iratok szerint Jézus a Golgotára menvén, megbotlott és belezuhant a Cedron patakba, azért válnak a vizek aranyossá, mert Jézus merül meg benne. Ezért hajnalban kell megmerülni az aranyos vízben, lovat úsztatni, sőt a patakról hozott vízzel istállót, állatot meglocsolni.  A böjt mellett azért készülünk már a feltámadásra is csendesen, e napon írják a lányok a piros tojásokat.  Régen csak pirosat festettek, mert ez jelképezi Jézus vérét, a tojás pedig az újjászülető életet.

Nagyszombat már a feltámadásra várakozás napja: minden zugot kitakarítottak, meszeltek, mert a külső renddel az ember a lelkét is rendbe rakta.  A tűz és vízszentelés is ezen a napon történik, a parázzsal, szentelvízzel a házat és annak környékét védték a gonosztól.

A húsvét vasárnapra virradó éjféli harangszókor kedves gyerekszokás volt Szegeden és környékén a házat körbeszaladni, csengőket rázva és kiabálva:

Tücskök, férgek, bogarak, soha itt ne lássalak, kígyók, békák, szaladjatok, tovább itt ne maradjatok, megszólaltak a harangok.  A harangszó hallatára kitártak ajtót, ablakot hogy beszálljon rajtuk az áldás.

Ránk is áldás szálljon!