Már írtam, hogy gyerekkorunkban is minden tavasszal valamilyen tisztító kúrán kellett átesnünk, amit akkor persze nem nagyon méltányoltunk. Édesapám orvos volt, kemény, fegyelmezett, de nagyon szerető apa, és határozott elvárásai voltak velünk szemben.

Odafigyelt a táplálkozásra, testi, lelki edzésre. Ennek egyik eleme volt a tavaszi „nagytakarítás", ami március környékén kezdődött. Nyitott ablaknál, mint mindig mert ez nem csak tavasz gyakorlat volt 10 perc koncentrációs légző gyakorlat, aztán derékig hideg vízben mosakodás, (szintén napi rutin) majd egy nagy bögre langyos kamillatea reggelire.

A hét egy napján gyümölcsnap volt, amikor annyi gyümölcsöt ehettünk, amennyi belénk fért, de csak azt. Ha valamelyikünk éhezett nagyon, este még egy kis kenyér is kijárt „lesz még szőlő lágy kenyérrel" alapon. Most is emlékszem az esti érzésre, amikor mardosott az éhség, de mégis könnyű voltam és valahogy tisztább. Azóta sok éven keresztül ragaszkodtam a heti tisztító gyümölcsnaphoz, ami aztán elmaradt, de most hogy írok róla szent elhatározásom: megint visszavezetem a „táncrendembe".