2004. február 24., kedd
A hétvégén újra Belső utazás tréningen voltam. Már nagyon vártam. Mint segítő már péntek este közös meditációval készültünk az elkövetkező két napra. Az első nap a nehezebb, az érzelmi utazás napja. Brandont - a módszer anyját - látva a video felvételen tökéletes hitelesnek találtam. Harmadszor is teljes átéléssel követtem a már ismert történeteket. A tréningen nem volt meglepő, hogy a résztvevők 80%-a nő volt. 20-tól 60 évesig minden korosztály képviselte magát.

Az érzelmi utazás sokaknak nehezen megy, hiszen annyira ragaszkodunk görcseinkhez. Többen voltak, akik másnap reggel újra neki indultak és most már sikeresen. Nekem is nagy élmény volt, amikor láttam utazótársamat, amikor negatív érzelmi rétegeken áttörve átjutott saját FORRÁSÁHOZ.
A második nap reggelén szinte mindenki kisimult arccal, valósággal megszépülve indult neki a testi utazásnak. A résztvevők rendkívül hálásak voltak akár egy mosolyért, biztatásért. A végén csodálatos változásokról számoltak be. Májusban újra megyek segíteni.

2004. március 26., péntek
A negyedéves kontroll vizsgálatomon a PSA értékem 1,3-ra csökkent!!! Amikor diagnosztizálták a daganatomat 12 volt. A normál érték felső határa 3. Én 2-t programoztam. Magyarul az agykontroll, a Belső utazás, a kíméletes orvosi beavatkozás és az a sok-sok szeretet, amit családomtól és barátaimtól kaptam, meg hozta eredményét. Köszönet érte mindenkinek. Ezt csakúgy tudom meghálálni, hogy mindenkinek mondhatom, hogy van remény.

2005. február 28., hétfő
Már nem számolom, hogy hányadik Belső utazás tréningen veszek részt. Aki hasonló szeretet élményben szeretne részesülni, az menjen el egy 4 napos Agykontroll tanfolyamra, vagy töltsön el egy-két napot a szécsényi klarissza kolostor nővérei között.
Péntek este jön össze a segítő csapat. Már az újratalálkozás és az újak megjelenése kellő alapot nyújt a következő két napra. Ez a FORRÁSBAN már alámerültek társasága. Szombat reggel a tréner meditáció után már mosolyogva várjuk a még bizonytalan, kissé szorongó "utazókat". Könnyen szóba elegyedünk velük. Láthatóan oldódnak az arcok, lazulnak a vállak és hátizmok. Megkezdődik a tréning. Brandon egyénisége és előadói tehetsége most is lenyűgöz. Jack a yorkshire-ri pék története az egyik kedvencem. Nagyon sok politikusnak megmutatnám. A gyűlölet nem vezet sehová. Az első gyakorlat a megoldásra váró érzelmeink kimondása. Ez általában könnyen sikerül. A délutáni Klári vezette homoktisztításos meditáció hihetetlen mélységbe le tud vinni.
Aztán indul a nagy kaland, az érzelmi utazás. Van, aki felszínesen végig szalad az úton, csak úgy alibiből, de a többség eljut a Forrásig. Egy segítőnek már ezekért a pillanatokért is érdemes elmenni a tréningre. A katarzison átjutó arcok csodálatosak. Vannak, akik megszenvednek az élményért. Tudatos énük blokkolja őket. Ilyenkor Brandonnál végzett terapeutáink csodás türelemmel lebontják a falakat és átsegítik az utazót saját félelmeiken.
Miután az utazó párok végeztek, a többség belekezd egy felszabadult beszélgetésbe. Két ismeretlen ember olyan közel kerül egymáshoz, ami más körülmények között ritkán adatik meg. Az empátia időnként olyan magas, hogy a végén összeölelkezve sírnak, nevetnek. Ezeket az arcokat nem lehet elfelejteni. A második nap, amikor reggel gyülekeznek az utazók, a kisimult arcukon látszik, valósággal sugárzik róluk, hogy előző este a Forrásban jártak. Az érzelmi utazásról szóló beszámolók mindig csodálatosak. Előkészítik a testi utazást, ami már sokkal könyebben megy. A segítők közreműködését már kevesebben igénylik. Amikor Brandon elmondja a két lábnyom történetét, mindig első utazásom jut eszembe. Akkor a bajom kezdetén éreztem, hogy ölbe vesz az Úr. Most is hálával gondolok erre a kegyelemre. Érdekes volt, amikor a tréning utolsó perceiben azt képzeltük el, milyen lesz egy év múlva - én azt is átéreztem, hogy megvalósultak első utazáskori több mint egy évvel ezelőtti vágyaim. Csodálatos érzés volt.
A legvégén egy szeretet fiesztába csak át a tréning. Megköszönjük egymásnak azt a sok, talán aprónak tűnő segítséget, bíztatást, együttérzést amiben részünk volt. Utazónak és trénernek egyaránt. Sokszor olyanok jönnek oda hozzánk, akikkel nem is beszéltünk csak egy-két szót és nagyon hálásak. Volt, aki percekig a nyakában boldogan sírt. Volt aki azért keresett meg a végén, mert az agykontroll találkozón hallotta beszámolómat és ennek hatására jött el a tanfolyamra.
Aztán a tréner vacsora. Egy csodálatos, jó értelemben vett megszálott csapat. Már a tarisznyás ebédek hangulata is fantasztikus volt.
Azt hiszem, most hetekig feltöltődtem - mint ahogy Justin Belitz ferences szerzetes agykontroll oktatótól tanultam - fénnyel és energiával. Most már csak tovább kell adnom.