Életemnek egy kritikus pontján találtam rá a Belső utazás lélekméregtelenítő módszerére. Aznap közölte orvosom, hogy rossz a biopszia eredménye, amikor egy agykontrollos havi találkozó után - ahol már 500 ember gyógyított - kaptam kezembe Brandon Bays könyvét. Hirtelen felindulásból, egyvégtében végig olvasva egy életre elkötelezetté tett. A legfontosabb tanulság az volt, hogy reményt adott és elvette a félelmemet. Ez segített abban, hogy elutasítottam a műtétet. Ennek öt éve és köszönöm jól vagyok. És a feladatom, hogy a frissen diagnosztizált betegeknek a gyógyulás felé vezető útját segítsem.

Nem győzők hálát adni Telkes Jóskának, hogy rávett, hogy történetemet írjam le egy blogban. Úgy most szemelvényeket olvashattok blogomból, amikor a Belső utazással kapcsolatos gondolataimat, élményeimet osztom meg.

2003. december 19., péntek
Nagy nap a mai. Megkaptam az utolsó kezelést. Mától időmilliomos vagyok. Ahhoz, hogy érthető legyen örömöm, el kell mesélnem, hogy tavasszal derült ki esküvő előtt álló 26 éves unokaöcsémről, hogy hererákja van. Ennek hatására mentem el az orvoshoz, hogy végezzenek el egy rutin prosztataszűrést.
Ez a hagyományos "tolja le a nadrágját, hajoljon előre" vizsgálaton kívül vérvizsgálattal jár. Labor kb. két hét után jelezte, hogy az un. PSA érték a 4-szerese a normálisnál.

Ezt követte a szövetminta vétele. Nem volt vészes, egy foggyökérkezelés rosszabb. Még nem tudtam biztosat, amikor kedvesemmel elmentünk Frank tréningjére. Ezt a pár napot lehetetlenség elmondani, leírni. Volt egy gyakorlat a félelemről. Választhattunk, hogy mitől félünk: a fájdalomtól, a félelemtől és a haláltól. Én az utóbbi csoporthoz csatlakoztam. Megerősödve, a nekem még sok feladatom van érzéssel fejeztem be a gyakorlatot. Szeptember elején még nem volt kész a szövettani lelet, de már bizonyos volt, hogy gond van.
A helyzetben a legrosszabb az volt, hogy szeretteimnek meg kellett mondani, hogy mi a diagnózis. Kedvesemtől kaptam a legfontosabb támogatást, amikor azt mondta, hogy egy ilyen betegség ajándék. Ettől a ponttól keresem, hogy mi is a betegségem üzenete.
Amikor megkaptam a pozitív leletet, az orvosi rendelőből egyenesen éppen a havi agykontroll találkozóra mentünk. Ezeken a találkozókon egy dobozba gyűjtik a gyógyítási kérelmeket, melyekből tízet kihúznak és közösen meditálunk gyógyulásukért. Most én is bedobtam az esetemet. Kihúztak. Nem lehet elmesélni, hogy mit éltem át. 500 társam pozitív energiája zuhant rám. Ha eddig nem hittem volna az agykontrollban, akkor ez az élmény meggyőzött volna.
Még a Frank tréningen egyik társunk felhívta a figyelmemet Brandon Bays Belső utazás című könyvére. Kedvesem ott az agykontroll találkozón megvette nekem. A könyvet valósággal felfaltam.
Közben elkezdődtek a vizsgálatok hosszú sora. Hamarosan jött az első jó hír, hogy nincs áttétem. Ezek után megkerestem a Rákbetegek Országos Szövetsége elnök asszonyát, Bodor Máriát, hogy ajánljon egy jó orvost. (Pár éve informatikai segítséget nyújtok a szövetségnek.) Nincsenek véletlenek az életben. Géczy doktor személyében egy hallatlanul szimpatikus embert találtam, akivel hamar megállapodtam, hogy ő végzi az orvosi feladatokat, addig én a lelkemmel törődök.
Jelentkeztem a Belső utazás tréningre, ami egybe esett az MRI vizsgálatommal is. A tréning vezetői maximális mértékben segítettek, hogy az utazni is tudjak és a vizsgálatra is elmehessek. A tréningről és a módszerről még rengeteget fogok írni.

Megint nem volt véletlen, hogy kedvesemmel Debrecenbe járva, egy leértékelt könyves standon találtam egy könyvet, HOGYAN ÉLJÜK TÚL A PROSZTATA RÁKOT. Egy amerikai ügyvéd írta, aki negyvenes éveiben találkozott ezzel a problémával. Laikusok számára érthető módon járja körbe a betegséget. Elmondja, hogy egy speciális eljárással kezelték (Brachy terápia), amely a daganat kezelésének mellékhatásai szempontjából igen kedvezőnek ígérkezik.
Elkészültek a többi vizsgálat eredménye. A hagyományos operáción kívül a sugárkezelés is szóba jöhetett. Úgy kerültem Ágoston doktor „kezeibe". Egy ilyen dinamikus, mosolygós orvos már fél gyógyulás. Első találkozásunkkor kiderült, hogy ott az intézetben már komoly tapasztalatuk van a brachy terápia területén.
Ehhez a speciális kezeléshez pár napra be kellett feküdnöm a kórházba. Csodálatos emberek, orvosok és ápolók vettek körül. A belső sugárkezelés jól sikerült. Két nap múlva már haza is mehettem.
Ezek után minden hétköznap külső sugárkezelésre kellett járnom. Ennek lett ma vége. MEG FOGOK GYÓGYÚLNI!