A téma előző két írásában odáig jutottunk, hogy a TÉL - mint ahogy azt a januári öngyilkosságok gyakorisága is sajnos mutatja – fényhiányos mivoltával, igen rossz hatással van sokak lelkiállapotára, a depresszív befordulásokra. Az ünnepek utáni hirtelen váltás, az ingerszegénynek megélt, (elsőre) nagy kontrasztot mutató közeg, táptalaja lehet a magányosság, elhagyatottság, szeretetlenség érzeteinek.

Tehát megnéztük, hogy térben és időben, hol vagyunk, hol tartunk éppen, ebben a "fránya" télben. A közeli múltból az ünnepek feltöltő energiáival gazdálkodhatunk, a "szürke"-séggel szembeni dacos ellenállásunk elengedésével, további belső készletünk gyarapodhat ha nem pazarolunk arra, amire nem érdemes. És igen, most is itt van még a biztos jelen... - mit tehetünk még, hogyan is nézzük a helyzetünket, hogy némileg jobb legyen?

Érdemes tehát megvizsgálnunk, hogy az ingerszegénynek látszó "semmi", mint a leggyakoribb oka a kedélyingadozásoknak, maga a hiány érzete. Ami mögött pedig mindig ott vár a valami, csak meg kell keresnünk azt, ha magától nem bújik elő.


De menjünk sorban, gondolatban, érzetben: Mi is a TÉL maga? Mit jelent számunkra?

Nem egyéb, mint a tőlünk független REND egy része. Nincs más dolgunk, mint megnézni, a természet mit tesz és azt miért teszi, ez sokat segít, mert súg. Okosan, szerényen és kipróbáltan. A mi évszakváltó életközegünkben, a mély regenerálódás ideje ez. A magok alszanak, lent, láthatatlanul pihennek, mégis töltekeznek, pont azzal, hogy nem "termelnek". Leállnak. Nem HAJTANAK... – így erősödnek...- a fák is szintén önmagukba fordulnak, hibernáltan szünetelnek, most nem a leveleikbe, gyümölcseikbe KIFELÉ, hanem gyökereikbe, szárukon, törzsükön át, LEFELÉ és BEFELÉ élnek. DE ÉLNEK! - tehát a látszat némileg csal, ez a tetszhalott állapot NEM A VÉG! Sőt!...

Akár a napszakok estéje… - olyan ez a közeg. Mert míg a reggel a tavasz, nyarunk a dél, őszünk a délután és esténk így, a lepihenő tél, ebből már választ is kaptunk arra, mi lehet a dolgunk a természet szerint.


Ez a ciklikus körforgalom megértetheti velünk, hogy nekünk is ebbe az irányba érdemes fordulnunk. A nyüzsgő, túlpörgetett időszakokkal ellentétben, most lelkünk mélyére, önmagunkba BEFELÉ és LEFELÉ érdemes dolgoznunk, figyelnünk. Ezt a megélésünket nagyban megkönnyíti az az adott állapot, hogy kevés dolog vonja el, viszi KI figyelmünket - magunkról. Nincs harsány röpködés, pancsolás, szaladgálás - mert most a belső szobáinkba, önnön MAGJAINKHOZ, belső magunkhoz, gyermekeinkhez, társainkhoz, egyben gyökereinkhez, családtagjainkhoz, így rajtuk keresztül vissza - ÖNMAGUNK nyugalmához, békéjéhez érdemes elvonulnunk. Értékelni, mérlegelni. Belepheti tehát a hó a háztetőt, a fagy akár szobafogságra is ítélhet, mert ez egyféle szükséges kényszerpihenője a létnek…- alszik, regenerálódik. Ha így teszi, jól teszi.. - mert ezzel is vigyáz ránk, hogy megálljunk némileg, töltekezzünk, megpihenjünk. A TÉL a LÉT fontos része tehát, amikor sapkaként borítja fejünkre a természet így, óvó önmagát.

Az ingerszegény időszak tehát nem véletlenszerű, okkal olyan, amilyen. Igen alkalmas visszavonulásra, ami persze nem zárja ki, hogy elmélyüléseink közben tápláló élményeink is legyenek, mert értő, érző és alkotó lények vagyunk mindenkor, így hát tehetünk is önmagunkért. De a tél, látható alapokat üzen - ha hagyjuk, ha észrevesszük. Értünk, nem pedig ellenünk olyan, amilyen. Csak merjünk kettesben maradni miértjeinkkel, külső meneküléseink helyett. A lelkileg megélhető bensőséges, belső társas kapcsolatok és egyéni elmélkedések élményei pedig: töltenek..  - akár egész évünk hangulatát megalapozhatják, amiket megerősíteni is képes a tél megannyi egyéb szépsége. Gondoljunk a szűz hó ropogására, szánkózó gyerekek kacajára, hóemberek mosolyára, kosztos kismadarak hálás közelségére… – igen. Ez is adott a télben. Mégis...- mert ezeket is mind adja, mindenkinek, válogatás nélkül, viszonzást sem várva érte… - csak van.

Igen, ilyen gazdag, betekintő, álom-teli lehet mégis az az állapot, ami elsőre úgy tűnik - maga a semmi, a "nincs.." -  paradox lenne? Elsőre, talán…- de másodszorra már átadja a lényeget is. És hogy mi mindent rejt, tartogathat még, arról a téma következő írásában teszünk említést.
(folytatása következik…)

Forrás: Pápai Ildikó / ArtStil Műhely www.picomedia.hu