MILYEN ÚJ ÉLMÉNYT, MEGOLDÁST JELENTHET?

"Senki sem róhatja fel nekünk, hogy olyanok vagyunk amilyenek, de azt igen, ha nem vagyunk önmagunk. Az önismeret az ember fokmérője"

Ezt a fokmérőt adhatja, jelentheti leginkább... - így sorsunk saját urai lehetünk az önismeret által. Bár a tőlünk független történések, kellemes és kellemetlen behatások valószínűleg mindig is jelen lesznek életünkben, de az önismeret stabilitásával, önbecsülésünk és önbizalmunk, mások létjogosultságának megértésével, teljes valónk átgondolásán keresztül - már képesek lehetünk kezelni, "kézben tartani", irányítani és vezetni sorsunkat. Így kiszolgáltatottságunk gyengülhet - tudatos életvezetésünk, kapcsolatrendszerünk erősödhet, életvitelünk, életmódunk jobb irányba fordulhat. Önazonosságunk megerősödhet, válaszaink bővülhetnek.

Az alkotói tevékenység - függetlenül az esztétikaii minőségtől - sikerélmény. Tudatosabb megélésével változhatunk, akár, ha csak szelepként működik, akár, ha az élmények beépülnek és teljesebbé tesznek, életminőségünk javulhat. (Tatiosz kapcsán - gondoljunk az ókóri görög drámákra, művészekre, gondolkodókra, tudósokra, filozófusokra, gyógyítókra stb.  - az akkori társadalom mennyire épített ezekre az alkotói kölcsönhatásokra, talán, nem véletlenül...)

A lelki élmények - szellemileg rögzíthetőek. Előhívhatóak, rekonstruálhatóak. A megélt hatások alakítnak, az fizikai valóságunkban is megjelenik, így ez a visszaható körforgás - bármely alkotóelem irányából változtatható. Ezáltal betegségeink, kedélyállapotaink, szellemi kapacitásaink stb. - is mind fejleszthetőkké válnak, melyek a környezetünkből is visszatükröződnek, társas kapcsolataink minősége is velünk változhat.

Egy tudatos, például stílusterápiás alkalmazással, a színekkel, formákkal, textúrákkal, összhatásokkal, a tartásunkkal, mozgásunkkal, hanghordozásunkkal, arcjátékunkkal - vagyis  viselkedésünkkel, magatartásunkkal, mint harmóniánkkal - így egy új energiakészlettel - már mi, saját magunk tudunk közvetlenül is gazdálkodni. Felismerhetjük, hogy hol szökik energiánk, miből áll össze egy lelkileg, szellemileg, testileg értékes forrás. Lehetőséget ad, tudatosítani a tápláló elemek sorát, amik mindig is adottak voltak, csak amit talán nem ismertünk eléggé, így nem tudtuk azokat jól ki- és felhasználni.

Az önismeret egy izgalmas, ám figylemet, fegyelmet is igénylő út, amelyen járva kiegyensúlyozottabbá válhat az életünk, de az önmagunkhoz vezető út is sokrétű, néha nehéz is. Munka is egyben, összetett folyamat, ami során előfordulhat, hogy számunkra érzékeny, törékeny területeket érintünk, de egy seb orvoslása  - mint minden sérült esetben - csak a beteg terület pontos behatárolásával, a forrás alapos és óvatos feltárásával végezhető.

A CSOPORT, MINT KÖZÖSSÉGÉPÍTŐ KÖZEG

A megélés, megértés lehetősége a csoporttagok számára egyformán adott, ám mindenki maga dönti el, hogy milyen léptékben és ritmusban szeretne önmagával és problémáival szembenézni. A csoport egy bensőséges, védett környezet, ahol ugyanúgy megteremtjük társainkkal különböző viszonyainkat, mint ahogy ezt életünk egyéb területein is tesszük. Ám ellentétben a külvilági helyzetekkel, a csoporton belüli történések megértésére mindig van mód, visszatérő alkalom, így tisztázásra kerülhetnek adott kérdések, időközi gondolatok, vagy egyébként rejtve maradó érzetek. Ez is jelentősen segítheti életünket, hiszen a csoporton kívüli életünkben is különféle emberi értékrendekkel találkozunk, így viszont a belső példák által, idővel a sokszínűség felismerése, a megértés, elfogadás, már tudatosan lehet jelen mindennapjainkban.

A csoportmódszernek köszönhetően új látásmódot, szempontokat kaphatunk mindenkori társas (családi, magán, munkahelyi, társasági stb.) kapcsolataink jobbá tételéhez, tehát a foglalkozások így, egyféle szocializációs tréningek is egyben.

MIKÉNT ZAJLIK EGY FOGLALKOZÁS?

A csoportfoglalkozások egy állandó, külső behatásoktól mentes helyszínen, heti rendszerességgel, adott napon, a csoport által előre fixált időpontban kezdődnek és végződnek.

A csoportvezető által moderált foglalkozásokon a tagok, a fenti különféle technikákkal készítik el egy-egy adott témára épülő munkáikat, végeznek közös és önálló gyakorlatokat, amiket a csoport tagjai, minden esetben közösen elemeznek. Így sort kerít a társaság arra, hogy mindenki alkotása, megnyilvánulása, vagyis minden tag működése (problémája, állapota) fókuszba kerüljön, egyenrangúan és egyforma lehetőségeket biztosítva. A leginkább 3 órás foglalkozásokat egy kisebb szünettel tartjuk, átlag 8-10 fő egyidejű részvételével. A létrejött alkotások a tagok saját tulajdonában maradhatnak, amelyek elkészítéséhez a szükséges alapanyagokat a csoportvezető biztosítja.

(Carl Gustav Jung)