„Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”

Bölcs választ csak okos kérdésre kaphatsz.

Az alábbiakban egy olyan önismereti terápiás lehetőség részleteit ismertetjük, ahol a művészeti ágakat, mint eszközöket használhatjuk arra, hogy önmagunk rejtett válaszait, magunkban, magunk által megkereshessük.

Amennyiben úgy véli, a fenti két idézet joggal született, sőt, elgondolkodtató, hogy ténylegesen is, egy kis figyelemmel önmagunk is sokat tehetünk saját, lelki biztonságunkért, örömmel vezetjük végig az érintett kérdéskörökön… - lássuk tehát:

A MŰVÉSZET- és STÍLUSTERÁPIA

MIVEL FOGLALKOZIK? MI A CÉLJA?

A szocioterápiák családjába tartozó Művészet- és Stílusterápia foglalkozás, jellegét tekintve egy változatos, összetett tevékenység, amely térben és időben is egyesíti a résztvevők fizikai, pszichés és társadalmi jelenlétét, az alkotás - mint önkifejezés - segítségével. A foglalkozás csoportos formában zajlik, mégis, egyenlő esélyt biztosít a tagok egyéni és egyedi kérdéseinek/válaszainak felszínre hozatalához, a tagok önmagukra és egymásra reflektáló felismerésein keresztül.
Célja, hogy a mélyünkben élő valónkat feltárja, hogy nyilvávalóvá váljanak előttünk azok a rejtett érzések, gondolatok, benyomások, behatások, amelyeket még nem ismerünk pontosan önmagunkban, ám, amik problémáinkat, kétségeinket, fájdalmainkat, így akár betegségeinket is okozhatják mindennapi életünkben.

MILYEN MÓDSZERRE ÉPÜL?

Ahhoz, hogy a láthatatlan, de élő, változó rétegeinkből előhívjuk válaszainkat, különféle látható, hallható, megtapasztlaható - tehát közvetlenül is érzékelhető - eszközökre van szükségünk. Ezek biztosítanak lehetőséget arra, hogy érzeteink, viszonyulásaink, rejtett tartalmaink felszínre kerüljenek. Ahogy egy alkotó, alkotásán keresztül bepillantást enged önmaga benső énjébe, így tekinthetünk be mi is önmagunk világába, megnyilvánulásainkon, produktumainkon keresztül. A feltárulkozó (nem mindig tudatos) őszinteség, a “kiélt” élmény, alkotói katarzist hozhat létre, míg a “mű” alkotójáról is üzen, ami egy külső szemlélőben akár másféle élményt is jelenthet. Létrejönnek érzések, amivel a szemlélő azonosulni képes, amit kívülről jobban lát, de amely érzetet talán addig, önmagának sem mert/tudott megfogalmazni, legyen az a saját vagy más műve. Így alkotó és szemlélő kapcsolatba kerülnek egymással, hatásaik nyomán további, kölcsönös megismerésekre, megértésre nyitnak lehetőséget egymás számára is.

MILYEN ESZKÖZÖKET ALKALMAZ?

Leginkább az érzékekre ható eszközöket, mint például, a:

-    a képzőművészet (kollázs, montázs, festés, rajzolás, formázás,)
-    a mozgás (téma-mozdulatok, élőképek, térérzékelés, testhatár)
-    a zene (létrehozott, hallgatott, létrejött hangok, dallamok)
-    irodalmi és egyéb szövegek (szóláncok, szóképek, hasonlatok, idézetek )
-    stílus-elemek(testbeszéd, mimika, gesztus, hanghordozás, viselet-   
           jellegek,textúrák )

MILYEN ELŐKÉPZETTSÉGET IGÉNYEL?

A fenti eszközök, csupán eszközök… - a foglalkozásokon való részvétel nem igényel semmiféle művészi, szakmai előképzettséget, tudást, nem művészfejlesztés a cél, hanem a résztvevők által létrehozott produktumok elemzése nyomán, önmagunk alaposabb megismerése. A csoporttagok produktumaival szemben nincs esztétikai elvárás, követelmény, alapnorma – így egy alkotás, (megnyilvánulás) minősítése sem cél, hanem az azt létrehozó okoknak, késztetéseknek, az alkotói folyamatnak a megismerése, megértése a fő szempont.

Folyt. köv.