„Az ember olyan képeket lát a világban, amilyenek a fejében léteznek.” (H. Belting /művészettörténész)

Amikor az embert váratlan csalódások érik, legyen az lelki, vagy anyagi természetű, a kétségbeesés szinte azonnal rátelepszik gondolatainkra. Mi lesz most, hogyan tovább, jaj nekem... - ezt ismerjük leginkább… - és lássuk be, gyakran nem is gondolunk arra, hogy ez csak az egyik oldal, egyféle szempont, miközben gondolataink erejével pedig, képesek lennénk, sőt, vagyunk állapotainkon javítani… - már, ha tényleg akarjuk is ezt.

Tehát addig is, amíg egy probléma elfogadható megoldásra lel, van lehetőségünk arra, hogy ne gyengítsük magunkat tovább… - mert azt hívjuk be az életünkbe és azt tápláljuk, amire a legtöbbet gondolunk.
Vagyis ha a sopánkodás (még, ha oly kézenfekvőnek is látszik) marad az egyetlen mantránk amit nap, mint nap elregélünk magunknak, másoknak, ez egy negatív rezgés lesz az életünkben, amit már mi hozunk létre. Ezzel tudatlanul is azt erősítjük, ami így (az azonosság elvén), szintén a negatívumokat fogja tovább keményíteni a lelkünkben is.

Konkrétan: ha, a negatív irányú:
"ebből úgysem lesz semmi / nem fog sikerülni / nekem végem" stb. beállítódásunkat görgetjük, akkor ennek alapján, tényleg ez fog létrejönni, mert ezt tartjuk életben, ezt sokszorosítjuk ismétléseink által.
Amíg az irány, akár megfordítható, vagyis, ha az: "IGEN, rendeződni fog / IGEN, nekem is sikerülhet / IGEN, ez még nem a világvége / IGEN, jó lecke, de tanulságos…" stb. gondolatok keringenek bennünk, úgy ezeket a jellegeket fogjuk megerősíteni, ami már megtartó és tápláló minőség lehet.

Adhatunk tehát egy esélyt magunknak és így, egymásnak is arra, hogy a félelmek, szorongások sorai helyett, IGEN gondolatokkal, működéseinket kifelé és befelé is, egyaránt befolyásoljuk. Persze az idő, a türelem elengedhetetlen itt is, de ez is egy erőpróbája a léleknek, a szándéknak, a hozzáállásnak, hogy képes-e alapkészletünk a bajban is talpon maradni. Hiszen, ami nem pusztít el, az talán megerősít... - és ha ezt a gondolatsort most valaki olvassa, az garantáltan még létező és gondolkodó lény, így tehát ÉLET-KÉPES...

Van tehát KÉPES-sége a változtatásra, megértésre, elmélyülésre, így létrehozhat önmagában is bíztató KÉPEK-et is reményeiről, megoldásokról, magáról és másokról…- amik szintén képesek valóra válni, ha... - és itt az a lényeges: „ha”! Vajon miért olyan nehéz ezt elhinni, megélni, létrehozni? Mert néha könnyebb beletörődni egy adott helyzetbe és így nem kell szellemi energiákat befektetni? Mert nem ezt tanultuk, nem ezt láttuk, nem erre figyelünk? (Társadalmi neveltetésünk eddigi befolyásait most nem taglalnám… - mindenki a maga bőrén tapasztalta az elmúlt évszázad sajátságos lelki, szellemi "útjait", amiben nem volt cél az, hogy valaki a saját életében tudatosan felébredjen.)

Amióta a védett, ősi, paradicsomi kertből az intelem ellenére hitetlenül és önfejűen, túlzott kíváncsiságunkkal ügyesen kigolyóztuk magunkat, mindenkit érnek bajok… - ez elkerülhetetlen és kivédhetetlen, hiszen a mostani teljességének ezek is részei lettek. Amik sokfélék, más időkben, más nagyságrendben, de valamilyen módon, mindenkit utolérnek. Ez is tudható. Ezért számíthatunk és felkészülhetünk erre, ha nem is a jövőbe látva, de tudatunkban, érzeteinkben edzhetünk arra, hogy számtalan pozitív élménnyel, jól „kipárnázzuk magunkat”, és ha jön a gond, az ne a teljes leforrázottság tehetetlenségét hozza ránk hirtelen. (Ez a tudati védelmi réteg, talán sok felesleges testi hájréteget is helyettesíthetne.) Azután, amit gyakran elfelejtünk: nem mindig látjuk és tudjuk, hogy másnak mi a baja, hajlamosak vagyunk azt hinni, csak bennünket büntet az élet... – nem figyelünk arra, hogy mindenki számára a saját gondja a legfontosabb, legyen az betegség, baleset, érzelmi vagy anyagi válság stb.. - ami arról üzen, hogy nem kivételezett az állapotunk, nem vagyunk egyedül a gondokkal.
De mindenkinek van lehetősége arra, hogy a negatív hatásokat önmagában, tudatosan és hatékonyan átformálja. Önnek is. Most páran bizonyára felszisszennek, hogy „jó, jó, de hogyan?” Amikor minden nehéz és kilátástalan, akkor merre lehet a kiút? Kinek van még bármire is ereje? Nos, lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, de mi magunk vagyunk a megoldások, saját programozásunk által. Valahogy úgy, hogy önnön szoftverünk frissített verzióját telepítjük az elavult helyett, a megoldásban bízót helyezzük előtérbe, az ijesztgetővel szemben. Így, ez a biztatóbb program, a hordozó hardvert, vagyis egész testünket is képes lesz jobban megkímélni, hiszen a könnyebb futtatás, fokozatosan csökkenteni fogja a fizikai terhelést is. Így hatnak egymásra kölcsönösen a tudat, a test és a lélek irányai, hiszen csak egységben képesek működni, egymást gyengítve vagy erősítve. Rajtunk múlik, hogy antennáinkat, lokátorainkat mi felé fordítjuk, milyen adást veszünk a világból, környezetünkből és miket küldünk gondolataink által. Az meg-FIGYELÉS által tehát, a SZEM-lélet, a LÁTÁS-mód, a SZEM-pont és SZEM-szög iránya változtatható, de csak annak fog eredményeket hozni, aki képes a mindenkori jelenében, SZEM-lélődve önmaga irányítója lenni.
Így, TEKINTET-tel lenni a lehetőségekre, egy adott helyzet alternatíváira, magunkra és másokra is. És akkor, be-LÁTÁSUNK által, KINYÍLIK megértésünk is, ami ezzel fizikai, testi energia-központjainkat is képes megnyitni.

Gondoljuk végig: mit veszíthetünk ezzel? Legfeljebb kétségeinket, aggodalmunkat… - miközben ezektől még úgysem oldódik meg semmi…- viszont ledarálják hangulatainkat, átfertőznek egyik embertől a másikig, megmételyezik még egészséges részeinket. Mint a rothadó cseresznyék a tálban, reggelre elvégzik a maguk „munkáit”. Ha viszont támogatóan NÉZÜNK egy helyzetet, esélyt adunk a pozitív irányoknak, ha leválogatjuk a negatív félelmeket, már „megágyaztunk” a megoldásnak lélekben és agyban is egyaránt, amik ettől a behívó rezgésünktől, várhatóan beváltják önmagukat hamarosan.
Hihetetlennek tűnik? Elsőre, talán… - de ugye ismerjük azt az érzést, amikor egy számunkra kellemetlen színű közegben, szinte a bőrünkön érezzük, hogy egy szín „rezgése” (szavak nélkül is) nyomasztó hatással van ránk. Nos, ha ez lehetséges, akkor a gondolat, mint egyféle elektromágneses agyi hullám, miért ne lenne képes kifelé, befelé, bárkire, bármire szintén hatni?

Legyünk őszinték magunkhoz: néha nehezünkre esik hinni és elmélyülni, mert az is munka. Olykor inkább csak rágódunk, tiszta át-TEKINTÉS-ek helyett.

De ha mégis sikerül gondolatainkat tudatosan irányítanunk, máris tettünk önmagunkért valamit... - biztonságérzetünk erősödik, napi tennivalóinkban nem gyűrűzik tovább a billegő kétség (kettős-ség), önértékelésünk és mindenkori jelenlétünk ismét képes lesz stabilabban, EGY-SÉG-esebben üzemelni. Mert kiáramló energiánk, az általunk adott előjel szerint épül vissza mindennapjainkba… - és ha ez pozitív, így újabb esélyt adunk az életünknek, hogy jobban legyünk. Igen, az ismert ciklikus körforgalom egyik megnyilvánulása ez… - mert a mag, ami belőlünk születik, az fog rendre felnőni is.
Sok sikert kívánok mindenkinek gondolati erejének megismeréséhez, irányításához… - és aki netán kétkedő lenne, azt meghívom, látogasson el szellemi műhelyem egyik oldalára, ahol egy csodás videofilm kísérletben, a fentiek egyértelműen láthatóvá is válnak. Győződjön meg mindenki önmaga arról, hogy mire is vagyunk képesek. Mi, emberi csoda-lények! Igen, ÖN IS!

 (A bemutató film az érzetek, gondolatok lenyomatairól, ahogy pl. a víz szerkezetét átalakítani képesek, itt található:
http://asmmtt.ning.com/profiles/blogs/a-gondolat-erzet-buvoes-ereje )

 - és ne felejtsük el: testünk több mint 70%-a víz! - és ha kicsiben, egy pohárnyi kísérletben így működik, nagyban mekkora eredménye lehet?